Kiléptem testemből, s lenéztem magamra:
Szemeim kisírva, én meg összeroskadva.
Csak ülök ott, mint kinek ez az utolsó perce,
Szakadt pólóban, könny tócsában fetrengve.
Térdre rogytam, a szenvedő testem bámultam,
Ordítottam és saját magam pofon vágtam.
Feladni mindent? Na az lenne nagy kár!
Most kelj fel, és járj!!!
Unalmas perceimben megfogalmazódott bennem ez a pár sor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése