exchange.student.project.

Mostanában sok helyen olvasom, és hallom, hogy rengetegen mennek külföldre több hónapra. Nagyon megtetszett a téma, hogy egy évet, félévet kint töltsek az Óceánon túl... 
Össze-vissza keresgélek, hogy lehetne a legkönnyebben elérni a célom, de sehol nem találok semmit és ez ki akaszt. Rengeteget ábrándozok arról, hogy kint vagyok és találkozok új emberekkel, új hagyományokkal, új kultúrákkal. Ismerőseim ösztöndíjakkal jutnak ki 2-3 hónapra, a fogadott tesóm például ebben a pillanatban is a Nagy Almában tartózkodik. Imádok utazni és új helyeket látni.

Legnagyobb álmom kiskorom óta, hogy Canadába eljussak. Az a hely az én stílusom. Rengeteg erdő, természetesen sok hegyoldal, ahol lehet snowboardozni, de mégis buliznak az emberek. Imádom. Remélem összejön ez az American Dream.

lovesick.

Nagyon régen nem írtam, de valahogy nem tartottam fontosnak :é
El is felejtettem, milyen rossz érzés betegnek lenni. Ahogy a hideg kiráz, rettenetes, de legalább ezt az időt pihizésre fordíthatom. És a rosszabbik, nosztalgiázok. Felidézni a régi jó emlékeket, és belegondolni, hogy olyan többet sosem lesz, a legborzasztóbb a világon, hiszen ki élvezi ezt? Szomorú időkben boldog időkre gondolni? Öngyilkosság. Legalábbis én úgy érzem, mások azt mondják, ha szarul vagy gondolj valami szépre...anyád.
Nekem az egyedüli endorfinforrás: nevetés a barátokkal, beszélgetés közeli barátokkal, ami nem rossz, csak éppen jó lenne ha valami egyfolytában lökné a boldogsághormont :)
Mert:

...of course i like the "i am single, let's flirt, you're handsome, let's drink something" situations, but sometimes...
sometimes i miss so much this "kisses, hugs, i am his girlfriend and i am amorous" sort thing...

...this was the end.

Jesszusom nem írtam nyár zárót. Hol voltam? Először is Németországban, és nagyon jó volt az unokatestvéreimmel és a kereszt szüleimmel. Ott örülhettem a német vereségnek =) és a spanyol győzelemnek! 

Azóta a spanyol zászló a falamon virít. A németekről annyit hogy nagyon idióták, de erről még később is írok. A lényeg, hogyha külföldre mész, számíts arra, hogy activity-zni kell majd, mert a 25 év feletti korosztály nem nagyon érti az angolt. 

Ez után nem nagyon csináltam semmit, végig a bmx-es "barátaimmal" voltam és átéltem sok drámát. 
Aztán jött a GYÁR fesztivál, aminek első napján tartottam a születésnapomat, de lényegében az egész oltárian sikerült. Aki ott volt tudja, hogy a hangulat észveszejtő volt. Sosem felejtem el azokat a nevetéseket és tombolásokat. 
A nyár fénypontja a végére érkezett el, Horvátország. Utoljára 9 éves koromban jártam ott a szüleimmel. Most azonban a testvéremmel(17) úgy döntöttünk, hogy belecsobbanunk Rab sziget éjszakai életébe. És mit ne mondjak felejthetetlen volt. A bár tele minden nemzetiségű emberekkel, akik nézték a show-kat én pedig a tesómmal tecktonik battle-t vívtam. Később becsatlakoztunk egy német csoporthoz, hát tényleg idióták, akik csak szórják a pénzt. De mindnek gyönyörű szeme volt. Volt egy fiú, akivel közelebb kerültünk egymáshoz, és mit ne mondjak, gyönyörű hangja, tengerkék szeme és az a kócos, szőke haja levett a lábamról. Ahogy a kezemet szorította, miközben azt mondta szia, s bár azt mondta szia, a szeme azt súgta viszlát. És bárcsak viszontláthatnám. Bárcsak érezhetném újra, ahogy megremeg a keze, miközben megcsókol, ahogy kapkod a levegő után és bárcsak újra érezhetném, ahogy az én szívem egyre hevesebben ver.
 
Az iskola újra elkezdődött, s nekem újra össze kellett szednem magam, mert ismét csalódtam. De tényleg nem adom fel, nem tehetem, nem hátrálok meg.
Összegezve gyönyörű nyár volt, s jövőre remélem, hogy legalább ilyen jó lesz.

just some words.

...de én akkor is felállok, ha már 5x elestem. Nem fogom feladni, csak azért mert félek. Újra és újra összeszedem magam, mert azzal nem megyek semmire, ha leszegem a fejem. Bele röhögök a sors és az élet arcába, és csak azért is boldog leszek. Mert ez tényleg csodálatos: a barátok, az új élmények és emberek, a gyönyörű pillanatok. Igen félek, de ki nem....

magyarázat később.

World Cup

Amúgy még azt akartam írni, hogy: Nyertek a spanyolok! = D

VB theme song. nagyon jó :) 

VB theme song. k'naan feat David Guetta & Will.i.am.

s u m m e r.

Talán még sincs minden elveszve, hisz itt a nyár, végre. Nem kell a sok hülyeséggel törődnöm. Nem kell korán kelnem. Bár így a nyár első hete végéhez közeledve, azt kell hogy mondjam, nem olyan mint amilyennek képzeltem, félek hogy hamar eltelik, pedig még mennyi mindent szeretnék csinálni. Talán nem maradok magányos, talán valaki szeret. Talán valakivel együtt fogok majd sétálgatni az esőben, kézen fogva, július közepén. S talán, ha elállt az eső meglátjuk a szivárványt. Ez a legjobb a nyári esőzésben, a szivárvány. Gyönyörű. Akárhol vagy, akárkivel az mindig felvidít, s a nyárnak alap követelménye a vidámság, a szórakozás. Talán részt veszek majd egy partin, egy helyen, valakikkel. Ahol lesz zene és tánc, vagy egy tó és sok szalonna. Kitudja? 

De lehet, hogy a nyár, csak szenvedést hoz. Talán beleszeretek egy fiúba, de őt nem érdeklem majd. S amíg ő az én barátaimmal van, én itthon lennék. Talán majd zenét hallgatok, és megnézek pár filmet. 

De nem! Még ha így is lenne majd, akkor sem adnám fel. Mert ez az én életem és minden pillanatát ki akarom élvezni.

Have you ever had this feeling?

Éreztél már ilyet?

Hogy nagyon egyedül vagy, hogy mindenki ott áll melletted, de senki nem ért meg?

Meghallasz egy számot, meglátsz egy fotót, megérzel egy illatot és bevillan egy kép.

Este lefekszel az ágyadba, és rágondolsz, majd vele álmodsz, s amint felkeltél eszedbe jut.

Aztán elmész iskolába és nem tudsz figyelni semmire és senkire.

Később hazamész, eszel valamit, és arra a rengeteg nevetésre gondolsz.

Megpróbálsz mosolyogni, de már így, nélküle, nem az igazi.

Majd lemész, találkozol a barátaiddal, de ők nem tudják, nem tudnak semmit.

Elindulsz haza és megpillantod Őt, ahogy sétál feléd, és te csak mosolyogsz, a gyomrod szaltókat hány, de te csak mereven nézed.

Már majdnem egymáshoz értek, rád néz, köszön, te viszonzod, majd továbbsétál. 

Ott volt, melletted ment el, de nem tehettél semmit, nem lehet.

Tovább mész, hazafele menet bekapcsolod az iPodod, és tovább táplálod magadban a reményt.

Pedig tudod, a szíved legmélyén, hogy magányos vagy.

Éreztél már ilyet?

Olyan mintha a csokitorta közepében méreg lenne.

De te megeszed, mert megéri....