exchange.student.project.

Mostanában sok helyen olvasom, és hallom, hogy rengetegen mennek külföldre több hónapra. Nagyon megtetszett a téma, hogy egy évet, félévet kint töltsek az Óceánon túl... 
Össze-vissza keresgélek, hogy lehetne a legkönnyebben elérni a célom, de sehol nem találok semmit és ez ki akaszt. Rengeteget ábrándozok arról, hogy kint vagyok és találkozok új emberekkel, új hagyományokkal, új kultúrákkal. Ismerőseim ösztöndíjakkal jutnak ki 2-3 hónapra, a fogadott tesóm például ebben a pillanatban is a Nagy Almában tartózkodik. Imádok utazni és új helyeket látni.

Legnagyobb álmom kiskorom óta, hogy Canadába eljussak. Az a hely az én stílusom. Rengeteg erdő, természetesen sok hegyoldal, ahol lehet snowboardozni, de mégis buliznak az emberek. Imádom. Remélem összejön ez az American Dream.

lovesick.

Nagyon régen nem írtam, de valahogy nem tartottam fontosnak :é
El is felejtettem, milyen rossz érzés betegnek lenni. Ahogy a hideg kiráz, rettenetes, de legalább ezt az időt pihizésre fordíthatom. És a rosszabbik, nosztalgiázok. Felidézni a régi jó emlékeket, és belegondolni, hogy olyan többet sosem lesz, a legborzasztóbb a világon, hiszen ki élvezi ezt? Szomorú időkben boldog időkre gondolni? Öngyilkosság. Legalábbis én úgy érzem, mások azt mondják, ha szarul vagy gondolj valami szépre...anyád.
Nekem az egyedüli endorfinforrás: nevetés a barátokkal, beszélgetés közeli barátokkal, ami nem rossz, csak éppen jó lenne ha valami egyfolytában lökné a boldogsághormont :)
Mert:

...of course i like the "i am single, let's flirt, you're handsome, let's drink something" situations, but sometimes...
sometimes i miss so much this "kisses, hugs, i am his girlfriend and i am amorous" sort thing...