Na hát ez az utsó vers amit írtam a közelmúltban. Arról az emberről vagy embernek írtam ezt a verset, aki most nagyon sokat jelent nekem. Remélem nem olvassa el, mert nem tudom miért =D
Szeretlek őszintén, szeretlek Téged!
S nem hagyom, hogy elvegyék tőlem ezt a kincset.
Melletted megváltozott az egész életem,
És erre csak te voltál képes, édesem.
Kedves vagy, s odaadó,
Szinte képtelenség, hogy ez való.
Az én szívem csak érted dobog,
Ebben az ütemben igazán boldog.
A törött szív meggyógyulni látszik,
Ez a játékos csak érted játszik.
Porszem voltam, s a Pokolban feküdtem,
De veled én a csillagok közé kerültem!
Már tudom miért nem akarom hogy lássa...
Azért mert egy kicsit érzelgős és nem is olyan jó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése