Azóta a spanyol zászló a falamon virít. A németekről annyit hogy nagyon idióták, de erről még később is írok. A lényeg, hogyha külföldre mész, számíts arra, hogy activity-zni kell majd, mert a 25 év feletti korosztály nem nagyon érti az angolt.
Aztán jött a GYÁR fesztivál, aminek első napján tartottam a születésnapomat, de lényegében az egész oltárian sikerült. Aki ott volt tudja, hogy a hangulat észveszejtő volt. Sosem felejtem el azokat a nevetéseket és tombolásokat.
A nyár fénypontja a végére érkezett el, Horvátország. Utoljára 9 éves koromban jártam ott a szüleimmel. Most azonban a testvéremmel(17) úgy döntöttünk, hogy belecsobbanunk Rab sziget éjszakai életébe. És mit ne mondjak felejthetetlen volt. A bár tele minden nemzetiségű emberekkel, akik nézték a show-kat én pedig a tesómmal tecktonik battle-t vívtam. Később becsatlakoztunk egy német csoporthoz, hát tényleg idióták, akik csak szórják a pénzt. De mindnek gyönyörű szeme volt. Volt egy fiú, akivel közelebb kerültünk egymáshoz, és mit ne mondjak, gyönyörű hangja, tengerkék szeme és az a kócos, szőke haja levett a lábamról. Ahogy a kezemet szorította, miközben azt mondta szia, s bár azt mondta szia, a szeme azt súgta viszlát. És bárcsak viszontláthatnám. Bárcsak érezhetném újra, ahogy megremeg a keze, miközben megcsókol, ahogy kapkod a levegő után és bárcsak újra érezhetném, ahogy az én szívem egyre hevesebben ver.
Az iskola újra elkezdődött, s nekem újra össze kellett szednem magam, mert ismét csalódtam. De tényleg nem adom fel, nem tehetem, nem hátrálok meg.
Összegezve gyönyörű nyár volt, s jövőre remélem, hogy legalább ilyen jó lesz.
