Dr. How can i ruin my life

Éreztél már olyat, hogy túl sok dolgot tettél rosszul a közelmúltban? Remélem nem, mert borzasztó érzés.

Rengeteg embertől kell bocsánatot kérnem, és nagyon sok döntést kell meghoznom. Az én életem most nem egy sétagalopp. Közeli barátaimat hordtam el mindennek: ordítottam velük és szidtam őket, ezt rettentően megbántam. Átvertem egy nagyon rendes embert és most egy másik rendes embernek kell fájdalmat okoznom.

Sajnálom, hogy ilyen gyenge vagyok, mert ha valakinek fájdalmat kell okoznom azt nagyon nem
szeretem....

Olyankor nem bírom ki könnyek nélkül. Kár, hogy képtelen vagyok megerőltetni magam, pedig megtehetném, hogy felállok és emelt fővel indulok neki az akadályoknak, de nem megy, mert félek, hogy elbukom. Erre szokták mondani, hogy aki nem mer, az nem nyer! Úgyhogy merjetek és nyerhettek! :) 

De most egyfolytában, hogyha valami akadályba ütközöm rögtön eldobnám az életem. De hát valamit így elrontani...Ez borzasztó. Nem tudok döntést hozni. Barátokat vesztettem el... 

Mikor elhagyom ezt a világot,

Gondolj arra, hogy volt aki túl sokat hibázott!
The Fray - How to save a life

steps.

Lépések sorozata követi egymást, ahogy itt sétálok a főutcán. A villamos elszáguld mellettem és a hajamba belekap a szél. Teljesen összeborzolta, de nem zavar, hadd borzolja. Lépek még egyet és meglátok egy fiút, épp egy lány kezét szorítja, mélyen a szemébe néz és szerelmet vall neki. Csak nevetek, ilyen nem létezik. De mégis létezik felszabadultság, és erre őszinte mosoly ül ki az arcomra. Átgondolom a dolgaimat...anyáékkal nem vitáztam már egy hónapja, a pénztárcámban van elég pénz, barátom nincs - de nem zavar, hisz így a legjobb, semmi miatt nem kell aggódni -, megtanultam mindent holnapra és a szerencse cipőm van rajtam, abban lépek tovább. Micsoda felszabadultság! Semmi miatt nem stresszelek és azon gondolkozom, hogy ezt bármikor megtehetném, csak ki kellene kapcsolnom. Mindennek van jó oldala. És mindenben a szépet és a jót fogom látni, és úgy fogok dönteni, ahogy a lelkem súgja. Hisz az élet egy kártyajáték: a kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat!

the.people's.stupid.things...

Emberek ülnek egy teremben. Vannak kik szeretik, vannak kik gyűlölik egymást. 

Csak azt nem tudom, hogy miért külsőről vagy csak hallás alapján ítélik meg az embereket.

Én soha nem a külső értékeket tartottam szem előtt. Jó, persze az fontos, mert egy embernek tetsszen az akivel együtt van, de mindenkinek más az ideálja. A külső azért fontos mert különben nem érdeklődnénk a másik iránt, valószínűleg, vagy ki tudja. De azután akármilyen ember lehet az akit kiszemeltél.

Az a legborzasztóbb amikor valakit imádsz, szeretsz, de fogalmad sincs hogy miért, hisz te is tudod, hogy nem érdemel meg téged, vagy nem kaphatod meg. 

Nem tudom ki élt már át olyat, hogy ilyen felsztárolt kis tizen-huszon évesekért lett volna oda. Akikhez közük sem volt. És olyat kerestek maguknak, pedig ott volt az aki szerette, imádta, bármit megtett volna érte.

De eldobta mert a legtökéletesebbet kereste.

Gondold át, amit teszel, ne nézz hátra, csak akkor, ha döntő pillanathoz értél az életedben, akkor fordulj meg és vedd számba a dolgaidat, és utoljára: mindig hallgass a szívedre, akármilyen bolondságokat üzen.

stand.up! and.step!

Kiléptem testemből, s lenéztem magamra:

Szemeim kisírva, én meg összeroskadva.

Csak ülök ott, mint kinek ez az utolsó perce,

Szakadt pólóban, könny tócsában fetrengve.

Térdre rogytam, a szenvedő testem bámultam,

Ordítottam és saját magam pofon vágtam.

Feladni mindent? Na az lenne nagy kár!

Most kelj fel, és járj!!!

Unalmas perceimben megfogalmazódott bennem ez a pár sor.

Remélem tetszett.

.i.promise... i.won't.love.you, but now... i.can't.do.that.

Éreztetek már olyat, hogy valami történni fog. Valami rossz, vagy valami jó, nem tudod és ez bosszant. 

Félsz valamitől, félsz hogy valami elfog romlani, a kapcsolatodban, a családodban vagy a suliban. Ez egy rettenetes érzés... de azt hiszem ezt hívják szorongásnak. Ez hasonlít ahhoz, mint amikor olyas valaki miatt nem hagyod hogy az életed úgy zakatoljon tovább ahogy kellene, aki tudod soha nem fog feléd nézni. Borzasztó várni valakire úgy, hogy egyfolytában reménykedsz. 

De leszögezem, hogyha tényleg megérdemel téged, akkor tedd meg te az első lépést! Megéri, hisz rosszabb nem lehet annál mint egyfolytában szenvedni. Hidd el, sokkal borzasztóbb reménykedni, mint tudatában lenni valami biztos dolognak. 

Mindenkinek vannak érzései, akár hiszed, akár nem...csak valakinek erősebbek az érzései, valaki pedig elnyomja őket... mélyen... a lelkébe, ahonnan nem halássza elő senki...

music can change the world

Egy nagyon jó számot akarok most veletek megosztani :)

Nem a szöveg a lényeg, hanem ahogy hat rád a dallam.

Annyira jó :)

És amíg nem jövök rá, hogy kell beilleszteni videót, addig így kapjátok^^

Panic! At the disco - I write sins not tragedies

Dreams.

Vannak emberek, akik csak azért fekszenek le aludni, hogy újra álmodhassanak.

Na én is ezek közé az emberek közé tartozom. Az álmaimban eltörlődik minden gond,

nincs stressz semmi miatt.

Tudtátok, hogy az embereknek átlagosan 7 álmuk van egy éjjel, de általában csak az utolsó 2-3 ra emlékszünk.

És állítólag szakaszosan alszunk. Én már tapasztaltam, nem tudom ti hogy vagytok vele, hogy például lefeküdtem aludni 1 órakor(hajnali) és fel kellett kelnem 5:45-kor mert messze lakom a sulitól. De amikor felkeltem ezután a közel 5 óra alvás után tök friss voltam és simán kipattantam az ágyból, viszont amikor lefekdütem 11kor és felkeltem ugyanigy 5:45kor 2 órával többet aludtam mégis alig bírtam kimászni az ágyból, nem éreztem magam kipihentnek.

Lehet hogy ennek nem a szakaszos alváshoz van köze, hanem ahhoz hogy máshogy teltek el ezek a napok, de mégis érdekes.

Ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia, hogy mikor van vége egy-egy alvási szakaszának.

Tényleg és alvás közben állítólag a "lelkünk" kiszáll a testünkből és pár centivel afölött lebeg.

Az álmok csodálatosak, főleg ha tudod hogy alszol, bár egyszer tudtam hogy alszom és felakartam kelni, de akármennyire erőlködtem nem ment, aztán persze felébredtem..xD

Mi a szerelem...?

Nem tudom közületek hányan esett át ezen a kérdésen, de nekem rengeteg szakitás és "szerelembe" esés alatt eszembe jutott...

A barátnőmmel, aki nem mellesleg írónak nevezhető, mert rengeteg rövidebb-hosszabb novellát írt már és van egy-két díjnyertes is, irtunk egy verset mi a szerelem címmel.

Egy érzés mélyen a lelkedben,

Egy súly, rajta a szíveden,

Egy kép, látom a szemedben,

Mely szép, de rút is egyben.

Egy hang, mennyei harangszó,

Egy kezdet, és egyben egy koporsó,

Egy társ, ki neked való,

Vagy fájdalom, csupa bánat, "jaj" szó.

Egy szó, mit mindenki használ,

Egy rét, hol zöld minden fűszál,

Egy pillanat, melyet mindenki átél,

Egy gondolat, soha nem válik széppé.

Egy érzés, egyszer tán megleled,

Egy súly, gondoddal levedled,

Egy kép, színekkel átfested, romlani nem engeded.

Egy hang, ő az, már becsenget,

Egy kezdet, ismerd meg, szeresd meg!

Egy társ, soha el nem engeded,

Vagy fájdalom, de könnyen feleded.

Egy szó, néha már átlátszó,

Egy rét, ezer színben játszó,

Egy pillanat, mire senki sem vágyik már,

Egy gondolat, ha eszedbe jut, úgy fáj.


Hamarosan linkelem a barátnőm honlapját és olvashatjátok.

Megváltoztattad az életem..

Na hát ez az utsó vers amit írtam a közelmúltban. Arról az emberről vagy embernek írtam ezt a verset, aki most nagyon sokat jelent nekem. Remélem nem olvassa el, mert nem tudom miért =D

Szeretlek őszintén, szeretlek Téged!

S nem hagyom, hogy elvegyék tőlem ezt a kincset.

Melletted megváltozott az egész életem,

És erre csak te voltál képes, édesem.

Kedves vagy, s odaadó,

Szinte képtelenség, hogy ez való.

Az én szívem csak érted dobog,

Ebben az ütemben igazán boldog.

A törött szív meggyógyulni látszik,

Ez a játékos csak érted játszik.

Porszem voltam, s a Pokolban feküdtem,

De veled én a csillagok közé kerültem!

Már tudom miért nem akarom hogy lássa...

Azért mert egy kicsit érzelgős és nem is olyan jó.

Az ihletet a www.netorian.hu oldalról kaptam.

nah.kezdjük...

Na, hát nem tudom mit írhatnék így igazán magamról...

Nem vagyok valami csodálatos költő, ennek ellenére imádok verseket írni, általában olyan dolgokról írok, amik a környezetemben történtek. Egyébként barátkozó típus vagyok, nem ijedek meg, ha meg kell szólalni. Szeretem a barátaimat, az osztálytársaimat. 

Azért jó velük lenni, mert olyan szélsőségesek, mint én. És nem utolsó sorban egyediek =)