steps.

Lépések sorozata követi egymást, ahogy itt sétálok a főutcán. A villamos elszáguld mellettem és a hajamba belekap a szél. Teljesen összeborzolta, de nem zavar, hadd borzolja. Lépek még egyet és meglátok egy fiút, épp egy lány kezét szorítja, mélyen a szemébe néz és szerelmet vall neki. Csak nevetek, ilyen nem létezik. De mégis létezik felszabadultság, és erre őszinte mosoly ül ki az arcomra. Átgondolom a dolgaimat...anyáékkal nem vitáztam már egy hónapja, a pénztárcámban van elég pénz, barátom nincs - de nem zavar, hisz így a legjobb, semmi miatt nem kell aggódni -, megtanultam mindent holnapra és a szerencse cipőm van rajtam, abban lépek tovább. Micsoda felszabadultság! Semmi miatt nem stresszelek és azon gondolkozom, hogy ezt bármikor megtehetném, csak ki kellene kapcsolnom. Mindennek van jó oldala. És mindenben a szépet és a jót fogom látni, és úgy fogok dönteni, ahogy a lelkem súgja. Hisz az élet egy kártyajáték: a kiosztott lapok adottak, de ahogy játszod őket, az szabad akarat!